Filozófia.

„Ha egy ember ezreket és ezreket tud legyőzni a csatában, míg egy másik le tudja győzni önmagát, bizony a másodiké a nagyobb dicsőség. Mert az önmagunkon aratott győzelem a legnagyobb győzelem...”
Buddha
„A jellem fölött nincs hatalma a sorsnak.”
Seneca
„Az igazságosság a lélek egészsége, az igazságtalanság a betegsége.”
Platón
A szabadságot csak egy úton érheted el: ha megveted azokat a dolgokat, amelyek nem tőled függnek.”
Epiktétosz

Azt mondták... a reményről

„Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...
De megálljunk, ne, – ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég. ”
(Arany János)

„Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.”
(Hérakleitosz)

„Ember vigyázz, figyeld meg jól a világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen,
hordozd szívedben, éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”
(Radnóti Miklós/

Idézetek Gróf Széchenyi Istvántól

„Az önmagába való elmélyedés az, a mi az ember lelkének az önállóság legmagasb fokát szerzi meg.”

„Jószágit jobban művelni annyit tesz, mint az emberiséget megajándékozni és saját kincsét nevelni.”
„Belsőnk oly szoros összeköttetésben van külsőnkkel, hogy amaz ezen némileg átlátszik, s menyre javíthatja, sőt felejtetheti a külsőnek kecsnélküliségét a valódi belbecs, azt tapasztaljuk, midőn nem ritkán az tetszik legjobban, az hódít magához legtöbbet, kinek külseje legkevésbé ajánlkozó, s az taszít viszont magától mindenkit hidegen, kire a természet leginkább látszék mosolyogni.”

„Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!”

Ha van férfihoz illő és méltó foglalatosság, az bizonnyal nem mindennapi kisded örömink vadászata, s nem azon feltünőségek hajhászata, melyek köntösünkre paszomántot, hozzánk szóló leveleinkre hosszabb czímzetet tűznek stb., hanem lelkünk függetlenítésére irányzó törekvésünk.
Öröm több mint pénz, becsület pedig még több.”

„Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképen kapni nem lehet – fizetni kell azért mindég és mindegyiknek, a különbség csak az, hogy az egyik minden testi szerencséjét s lelki egész nyugalmát veszti a tapasztalási alkuban, a másik pedig a veszedelmes vásárból meg birtokának jobb részét megmenti.”

„A lélek úgy megkívánja az eledelt, mint a szív s a test – az is elbágyad, elhervad a nélkül.”

„Tőlünk függ minden, csak akarjunk.”

„Bizony testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gymnastikai ügyességgel bír.”

„Az ország tehetősb birtokosi tartoznak a közönségnek legnagyobb szolgálattal, s egy birtoknélkülinek semmirevalósága megbocsáthatóbb, mint az ő középszerűségök.”

„A munkásság – lelki és testi – az egyedüli, a mi az emberi boldogság legmagasb fokához vezethet bennünket.”

„Kettőzött kötelesség, hogy ki-ki lelkiismeretesen betöltse helyét s abból ki ne kalandozzék.”

„A nagyobb rész inkább javasolni szeret nemes tetteket, mint azokat gyakorolni; s ha hibáról van szó, inkább hajlandó másra mutatni, mint magára.”

„Minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját elem is, melyből ha kiesik, vagy melyből ha kiveszed, kettétörik azon költői zománcz, mely nélkül »rideg pálya a hosszú élet«, s mely varázsnak megsemmisítésével szárnya szegetik a bátor felemelkedésnek, és az emberi kebelben rejtező isteni szikra álomkórságba süllyed.”

„Jaj, százszorta jaj azon fiatalnak, kinek lelke testében mindig megfért.”

„Egyedül az erkölcsi bátorság: a »justum et tanecem stb. non civium ardor« stb.-féle érzet emeli az embert állat fölé. Mert anyagi bátorságot tekintve nincs ember, kinél ne volna merészebb a hörcsög, vakmerőbb a légy, szemtelenebb a patkány, és vitézebb a vadkan, sőt a veres posztót megpillantott tunya bivaly is.”

„Ha csekélységekbe nem vagyunk szigoruak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.”

„A nemes büszkeség inkább rongyokban jár, és száraz kenyeret rág, mint sem abbul élne, a mi nem övé.”

„Kivált a mi országainkban, ahol a nevelés szinte mindenütt hiányzik, igen sok olyan kisgyermek van, akik azt hiszik, hogy szüleik előtt mindent nagyon komolyan és aprólékosan kell mívelniük, az atya és fia közti feltűnő hidegség és idegenség is ebből következik.”

„Minden magasztos, nagy és nemes a természetben rejlik. Aki egészen egyszerűen, anélkül, hogy hamis benyomásokkal tévesztetné meg magát, az ő törvényei szerint cselekszik – minden dolgot, akármilyen fajtájú legyen is az, elégé jól fog csinálni. Ehhez azonban visszavonhatatlanul hozzátartozik az elmélyülés, a kitartás és a hűmaradás talentuma.”

„Az emberi karakter veleje nem abban áll, hogy az ember egész életében mindig ugyanazt akarja, folyton egy és ugyanazon cél felé haladjon, az útról semmitől se hagyja magát letérítteni – és hogy minden tettében következetes legyen?”


Széchenyi István Pantheonja Béla fia számára

„Túlságosan sokat ettem? Vagy olyasvalamit, ami nem tesz jót az egészségemnek?
Túl sokat ittam?
Haszontalan dolgot mondtam vagy éppen valótlanságot?
Bajt szereztem valamiféle élőlénynek, netalán egy embernek is?
Tettem olyasmit, ami károkozó a testemnek?
Elmulasztottam valamit, ami szellemem fejlődéséhez szükséges vagy legalábbis üdvös lett volna?
Gondolatban, érzésben vagy éppen cselekedeteimben érzéki voltam?
Elmulasztottam egy lehetőséget, amely adva volt nekem, hogy embertársaimmal jót tegyek? Vagy akár csak azt, hogy az állatok létén könnyítsek?
Teljesen egészséges vagyok?
Tettem olyasvalamit, amit a Világ előtt, sőt még Anyám előtt is rejtegetnem kell – vagy csupán szégyenkezve kellene megvallanom?
Elfecséreltem, elpazaroltam haszontalanul az időt?
Rendes, figyelmes, takarékos, rendszerető, hallgatag, diszkrét vagyok?
Vezetem-e naplómat és számviteli könyvemet, mint ahogy elhatároztam, és gondolok-e mindarra, amit megígértem a szüleimnek!
Méh vagyok-e, amely otthonunkban lévő hozzátartozói javára gyűjtöget, mézzel gazdagodva tér haza, vagy here, amely csak élvezetet keres?
Elfelejtettem, ha csak egy pillanatra is, hogy törekednem kell?
Elfeledkeztem arról, hogy mi az én utazásom fő célja?
Minden nap reggelén, öltözködés közben, figyelmes átérzéssel elolvasni – és önnönmagának minden kérdésre őszinte választ adni.”


Az idézetek forrása:

Gróf Széchenyi István: Vezércsillagok, Szukits Könyvkiadó, 2002
Széchenyi István: Közjóra való törekedések, Kriterion, 1981
Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához, Magvető Könyvkiadó, 1985

Idézetek Albert Schweitzertől

„A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi. Aki a saját megtisztulásán munkálkodik, attól senki sem rabolhatja el eszméjét.”


„Aki nem ismeri azt az emelkedettséget, amit akkor élünk át, amikor a pusztítási kényszer szörnyű éjszakájába beragyog a segítés lehetőségének csodálatos fénye -, az nem tudja, milyen gazdag lehet az élet.”

Idézetek Ant„Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van.”

„Jónak maradni azt jelenti: ébernek maradni. Valamennyien hasonlítunk ahhoz az emberhez, aki lakatlan helyen jár nagy hidegben és hóban. Jaj neki, ha leül, hogy bágyadtságát kipihenje! Elalszik, s nem ébred fel többé. Így hal meg az erkölcsös ember is bennünk, ha belefáradunk a körülöttünk élők sorsának átélésébe, elszenvedésébe. Jaj nekünk, ha eltompul ez az érzékünk! Ezzel a legtágabb értelemben vett lelkiismeretünk megy tönkre, vagyis annak tudata, hogy mi az erkölcsi kötelességünk.”

„Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Csak az az erő győzheti le őket, amely a nehézségek közepette megacélozódik és megtisztul; az az erő, amely a lázadást ismeri, kimerül.”

„A bennünket körülvevő létben csak akkor találhatjuk meg a helyünket, ha egyéni életünkben átéljük a bennünket körülvevő létben érvényesülő és uralkodó egyetemes életet. A rajtam kívül létező élet természetét csak a bennem létező élet által ismerhetem meg.”

„Csak akkor igazán erkölcsös az ember, ha engedelmeskedik annak a belső kényszernek, hogy minden hozzáférhető életnek segítségére legyen, s fél attól, hogy bármely élőnek ártson. Nem kérdezi meg, hogy egyik vagy másik élet - értéke szerint - mennyire érdemel részvétet... Neki maga az élet, mint olyan, szent.”

„Az aktív szerepet játszó ember azonban egészen másfajta szellemi viszonyba kerül a világgal: nem csupán önmagának él. Ellenkezőleg: egynek érzi magát az összes környező élettel, átéli sorsukat, mint sajátját, minden erejével segíti őket, és nincs nagyobb öröme, mint kivenni részét az élet kibontakoztatásában vagy megmentésében.”

„Szükség van arra is, hogy mint emberek jelentsünk valamit a többi embernek. Tehát ki kell lépnünk önmagunkból, hivatásunkból, környezetünkből, ha azt keressük, hogy amellett valahol még emberi módon hasznossá tegyük magunkat.”

„Sok jellemvonásunkat, amelyek már a sajátunkká váltak, a gyengédséget, jóságot, szerénységet, a megbocsátás hajlandóságát, az igazságszeretetet, a hűséget vagy a lemondást azoknak az embereknek köszönhetjük, akik cselekedeteikkel megmutatták nekünk ezeket az erényeket, néha a fenségesen nagyban, néha a kicsiben. A tetté vált gondolat belénk esett, mint a sziporka, és új lángot gyújtott."

„Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. ...  Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek”

„Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal vagy, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.”

„Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld és a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”

„Az ember számára titokzatos módon adatnak az eszmék, amelyek lényét és életét meghatározzák. Amikor kilép a gyermekkorból, az eszmék bimbózni kezdenek benne. Ha lelkét megragadja az ifjúság lelkesedése az igaz és jó iránt, a bimbók kivirágzanak és gyümölcsöt teremnek. További fejlődésünkben az a lényeg, hogy életfánk a maga tavaszán sarjadt gyümölcseiből mennyit képes megőrizni.”

„Csak az képes a mások életéért önmagát mélyen és állandóan odaadni, aki a saját életakaratáért való odaadásban az eseményektől való belső szabadságot megtapasztalta.”

„A kultúra az ember és az emberiség minden területen és minden vonatkozásban elért haladásának összessége, de csak abban az esetben, ha mindez az egyén szellemi tökéletesedését szolgálja."

„Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképp akkor, mikor időszerűtlennek látszik. Az aggódás, amely a közeli és távoli szenvedések miatt eltölt bennünket, nem összeegyeztethetetlen egymással, ha együttesen felrázzák az embereket a közömbösségből, és felkeltik az emberszeretet szellemét."

„Még mindig megőriztem azt a meggyőződésemet, hogy az igazság, a szeretet, a békeszeretet, gyengédség és a jóság - olyan erők, amelyek minden más erőnél és mindenféle erőszaknál erősebbek. Az övék lesz a világ, amint elegendő számú tiszta szívű, erős és szívós gondolkodású ember átgondolja a szeretetnek és igazságnak, gyengédségnek és békeszeretetnek ezeket az eszméit, s úgy éli életét..."

„Ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni.”

oine de Saint-Exupérytől

Antoine de Saint-Exupéry

(1900-1944) író, pilóta
Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.
Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.

Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.

Csak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni, mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.

Az áldozat nem csonkítás és nem vezeklés. Az a lényege, hogy cselekedet. Önmagunkat ajánljuk fel vele a Lénynek, amivé válni szeretnénk. Csak az érti meg a birtok fogalmát, aki feláldozta érte önmaga egy részét, aki harcolt a megmentéséért és fáradozott a megszépítésén.

Az ember számára egyetlen igazság létezik: az, amely őt emberré teszi.

Értem már az alázat jelentését. Nem az önbecsmérlés, hanem a cselekvés vezérelve. Ha fel akarom oldozni magamat, és szerencsétlenségemért a sorsot hibáztatom, megadom magam a sorsnak. Ha az árulást hozom fel mentségemül, az árulásnak adom meg magam. De ha magamra vállalom a hibát, fenntartom magamnak emberhatalmamat.

Nem hal meg az ember. Azt hiszi, fél a haláltól: a váratlantól, a robbanástól, önmagától fél. A haláltól? Attól nem. Ha szemtől szembe állunk a halállal, már nincs is halál. … A testet elhagyja az ember, mint az öreg lovat.

Az önmagunkkal való azonosság elvesztése az oka a szorongásnak.

Még harcolnia kellett volna, megkísérelnie mindent: nincs külső végzetesség. Csak belső végzetesség van: jön egy pillanat, amikor fölfedezzük, hogy sebezhetők vagyunk; akkor a hibák magukkal rántanak, mint egy szédület.

A fontos az, hogy valami cél felé vezéreljük magunkat, amely a jelen pillanatban nem ölt testet. Nem az értelem célja, hanem a Léleké.

Ha az ember egyszer benne van az események sodrában, már nem ijed meg tőlük. Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.

Áldozattal kell megkezdened a szeretet megalapozását.

Élj, szeress, légy boldog, és hidd el nekem: szeretni annyit jelent, mint élni valakiért, s ez teszi szebbé az életet.

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.

Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.

Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.

Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.

Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Szerző: 

Antoine de Saint Exupéry

Idézetek Gárdonyi Géza Füveskönyvéből

„Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?”

„A földi boldogság első feltétele az akarat dolgoztatása egy cél felé, kitérés nélkül, lanyhulás nélkül. Mert a boldogság egyik neme: a jól végzett munka látása, a siker érzése. A munka mutatja meg: mi az értéke az embernek.”


„Minden láng fölfelé lobog.
Az emberi lélek is láng.”

„Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test.”

„Okos ember-e az, aki a saját fejére rak tüzet?
A haragvó ember ezt cselekszi.”

„Az ember bőrbe kötött lélek.”

„A legfelső fokra ezen a földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak úgy néz a testére, mint a ruhájára.”

„Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.”

„A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz.
Mint a vetőmag.”

„Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki – ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek -, akkor csak magatokban beszéljetek.”

„Agyagedénybe zárt isten-sugár az ember.”

„Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.”

„Legnagyobb ellenségünk a harag. De nem az, amelyik másoknak a szívéből ront reánk. Az ellen védekezhetünk. Hanem a magunk haragja.”

„Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi.”

„A lelki ember lát célt, s tudja, hogy a gödör nem az ő végét jelenti, hanem csak a testéét.
Mert a világ nem ez a Föld, az élet nem csupán a test élete.
Ennek a megértése az a híd, amelyen át a helyes útra juthatunk.”

„Bármily titokban cselekszel is rosszat, sötét árnyéka felkél és kísér és szenvedéssel fizet hétszeresen és hetvenhétszeresen.
S bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre hulldogál.”

„Ha valamin mérgelődsz, bánkódsz, sírsz, egy hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni és sírni. Hát még egy év múlva!
Haj, de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja!”

„Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.”

„Okos ember, ha beszél, mindig másnak beszél. Az ostoba mindig magának beszél, mikor másnak beszél is.”

„Mi az ember?
Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.”

„Ha a tökéletesedés útját lépcsősnek képzeljük el, az egyik lépcsőre (az alső lépcsőnél már feljebb) ez van írva:
- Nem mondok rosszat senkiről.
A következő lépcsőre:
- Nem is gondolok.”

„A legnagyobb utazást az cselekedte a földön, aki legmesszebb bírt távozni a saját állatiságától.”

„Valaki azt mondja:
- Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz:
- Az utat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az utad végére.”

„Világunk életének egyik fő csodája a lelki tökéletesség felé való szakadatlan, soha vissza nem csuszamodó haladás.”

„A rút képzetek az ember lelki háztartásának a szemétdombja. Minek forgatni?”

„A gyűlölet fegyvert és mérget hord magával, s ördögi pofát. Ne találjon szállást soha tinálatok.”

„Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle.
Minden, amit gyűlölök és mégis foglalkozom vele, csökkenti lelkem erejét és világosságát.
A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot.”

„A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga.
Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.”

„Az élet útja látható renddel készített út. Nap, hold, csillag világít reá. A mellékén virág terem és kenyér. Öntözik égi felhők, s mártírok vére.
Az ilyen út nem lehet azért készített, hogy a végén egy gödörbe jussunk.”

„Micsoda ócska szó ez: halandó? Az ember nem halandó. Csak a teste halandó.”

„A hős érzi, hogy élete örökkévaló.”

„Mi a halál?
Az angyal fölébred abból az álmából, hogy állat volt.”

„Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.
- De mi akkor az ember?
- Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a tengernek.”

„A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek.
Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek?”

„A boldogtalanság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák.”

„Minden embernek két oldala van: egyik fehér, másik fekete.
Soha ne beszéljetek senkinek a feketéjéről.”

„A világon nagy vasútállomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én – először értjük a lelket.
Innentől fogva bent vagyunk az értelem országában. Nincs többé vicinális, nincs többé kanyarodó! Haladunk kisebb-nagyobb állomásokon át a világközpont felé, amelynek neve:
- Tökéletesség.”

„Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a lelki emberek életlátását. Hasonlít a kútcsináló paraszthoz, aki sose látott artézi kutat, s így beszél:
- Nem lehet igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt meleg víz.
Mélyre kell fúrni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.”

„A földi élet rövid kiutazás az örökkévalóság országából. Csak a szükségeset hoztuk magunkkal: az egyéniséget, hajlamokat, erőket, képességeket, s lelki iránytűt, amely ezt a két fő irányt mutatja: jó és rossz.”

„Ha házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak limlom.
Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe.”

„A vallásalapítók mind lelki emberek voltak. Kiváló szellemek, akiket vagy az Ég küldött közénk, vagy maguk vállalkoztak szeretetből arra, hogy testet öltsenek. Mindegyik a maga korához és maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságokat tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat kibővíti.”

„Senki se szenved ártatlanul. A csecsemő se.
Éppen az ártatlannak látszó szenvedés bizonyítja, hogy életünk a földön egy előbbi életnek a következménye.”

„Ha a lelket meg a testet úgy különváltan lehetne szemlélni, mint a bort meg a seprőjét, minden szenvedés után látnánk, hogyan tisztultunk, erősödtünk és különödtünk.”

„Halastóba az okos haltenyésztő csukát is bocsát. A halak a zaklatás következtében fürgékké, erősekké fejlődnek.
Vajon a földi bajok rajtunk nem ilyen csukák-e?”

„Ha elképzelünk egy halhatatlan hajóskapitányt, megértjük, hogy a hajó elsüllyedhet, de a kapitány mindig megmenekül s megint új hajót kormányoz.
A lélek a testnek ura és kormányzója.”

Idézetek Nikosz Kazantzakisztól

„TÁNCOLNI KELL, URAM! A ZENE MAJD CSAK MEGJÖN VALAHONNAN...”

„A boldogság nem más, mint megtenni a kötelességedet. És mennél nehezebb a kötelesség, annál nagyobb a boldogság...”

„Ha túl sokáig áll a víz, elposványosodik; és posványossá lesz a lélek is, ha túl sokáig tartó nyugalomban van része.”

„Megkértem a mandulafát: „Nővérem, beszélj nekem Istenről.” És a mandulafa virágba borult.”

„Az a kötelességünk, hogy túl egyéni gondjainkon, kényelmes szokásainkon, önmagunknál magasabb célt tűzzünk ki, és éjjel-nappal, gúnykacajnak, éhségnek, halálnak fittyet hányva, azért küzdjünk, hogy azt elérjük. Nem, nem is azért, hogy elérjük: a büszke lélek, ha történetesen eléri célját, áthelyezi messzebbre, magasabbra tűzi ki újra; nem azért tehát, hogy elérjük, hanem azért, hogy soha meg ne álljunk a felfelé vezető úton. Csakis így válhat nemessé, egységessé az életünk.”

„A tanár híddá feszül s biztatja tanítványait, keljenek át rajta; majd miután megkönnyítette számukra az átjutást, boldogan összeroskad, arra buzdítva őket, hogy maguk építsenek hidakat.”

„Hogyan is hozhatnánk békességet a világnak, ha nincsen béke saját szívünkben?”

„Kicsiny és könnyű dolgokkal kezdjük, majd apránként megpróbálkozunk a nagy dolgokkal. És aztán, hogy végeztünk a nagy dolgokkal, megpróbáljuk a lehetetlent.”

„Aki nem vágyódik a gazdagságra, az gazdag; aki gazdag, de még több gazdagságra áhítozik, az szegény.”

„Az imádságnak három fajtája van:
- Az első: Íj vagyok a kezedben, Uram; feszíts meg, mert különben elkorhadok.
- A második: Uram, ne feszíts meg túlságosan, mert elpattanok!
- A harmadik pedig: Feszíts meg nagyon, Uram, és mit számít az, ha elpattanok!”

„Az egyik oldalon ott a lélek, a másikon az egész világ, de a Lélek többet nyom a latban. Miért féljen az ember a haláltól? Miért görnyedezzen a világi hatalmasságok előtt? Miért remegjen arra a gondolatra, hogy elveszti földi életét? Mitől félsz? A lelked halhatatlan; azt kell megmentened!”

„Könnyebb egyszer s mindenkorra odadobni életünket, mint apránként áldozni fel a mindennapi harcban. Ha megkérdeznék tőlem, melyik út vezet az égbe, azt felelném: a legfáradtságosabb.”

„Minden betegség a lélekből fakad, minthogy a testet a lélek kormányozza. Bizonyára neked is a lelked beteg, azt kell meggyógyítani. A test majd alkalmazkodik, akár tetszik neki, akár nem...”

„A világ küzdőtér, ahová azért kerültünk, hogy küzdelmünk révén szellemmé alakítsuk át a húst. Csak azután nincs szükségünk a világra többé, miután minden hús szellemmé változott.”

„Mondd meg, mit csinálsz az ennivalóval, amit elfogyasztasz, s megmondom, ki vagy. Egyesek zsírpárnává és trágyává, mások munkává és kedvvé, s megint mások, úgy hallom, Istenné változtatják. Tehát háromféle ember van...”

„Az embernek belső füle, szeme és nyelve is van, mely nem hús, hanem láng. Ezekkel kell hallanunk, látnunk és beszélnünk!”

„Az ember azt teszi, amit akar, a saját feje után indul. A pokol kapuja mellett ott a paradicsomé: az emberen múlik, melyiken lép be... Az ördög csak a pokolba mehet, az angyal csak a paradicsomba; az ember szabadon választhat.”

„Minden szeretet egy; szeresd bár feleséged, gyermeked, anyádat, szülőföldedet, egy eszmét vagy Istent. A győzelem, arasd bár a szeretet legalsó lépcsőfokán, segít neked megtalálni az utat, amely Istenhez vezet.”

„- Hogyan szeressük Istent, atyám?
- Úgy, fiam, hogy szeressük az embereket.
- És hogyan szeressük az embereket?
- Úgy, hogy igyekezzünk jó útra téríteni őket.
- És melyik a jó út?
- Amelyik felfelé vezet.”

„Ha a lélek valóban kész, fittyet hány a testre, azt teszi vele, amit akar!”

„Az emberi lélek mindennél nagyobb, és Isten van benne jelen, a maga teljességében, és nem kell a világ másik végére futnunk, ha keressük őt. Elég, ha szívünk mélyébe pillantunk.”

„Aki nem fél a haláltól, az senkitől sem fél! Ennyi csak a titka...”

„Mi a szeretet? Nem puszta szánalom és nem is jóság. A szánalomban két személy van: az egyik szenved, a másik szánakozik. Két személy van a jóságban is: az egyik ad, a másik elfogad. Ám a szeretetben egyetlen személy van, mert a kettő eggyé vált, elválaszthatatlanul egyesült. Az ’én’ és a ’te’ nem létezik többé.”

„Úgy érzem, mintha hernyó lennék, betemetve mélyen a föld alatt. Felettem az egész föld, és rám nehezül, és én próbálok folyosót vájni magamnak a föld kérgén és a talaj rétegein át, hogy kijussak a fényre. Nehéz dolog keresztülfúrni magamat a föld egészén, de megvan bennem a türelem, mert szívem mélyén sejtem, hogy amint a fényre kerülök, pillangóvá változom.”

„Senki sincs közelebb hozzánk, mint a mennyország. A föld a lábunk alatt van és rajta járunk, a mennyország azonban bennünk van.”

„A csalán egyszer megkérte a rózsafát:
- Rózsafaúrnőm, nem tanítanál meg engem is a titokra, hogyan csinálod a rózsát?
A rózsafa így válaszolt:
- Nagyon egyszerű az én titkom, csalán húgom. Egész télen türelmesen, bizakodva, szeretettel dolgozom meg a földet, és csak egyre gondolok folyton folyvást: a rózsára. Csapkod az eső, cibál a szél, lesújt a hó, de énnekem csak egy van a gondolatomban: a rózsa. Ez az én titkom, csalán húgom.”

                                              

Idézetek Leonardo da Vincitől

„A tapasztalat soha nem csal meg, csak a megítélésed csalhat meg.”

„Ahol hiányzik az értelem, ott a lárma foglalja el a helyét.”

„A természetben nincs hatás ok nélkül. Ha látod az okot, nincs szükséged tapasztalatra.”

„Tanulmányozd először az elméletet, aztán jöjjön a gyakorlat, mely belőle származik.”

„Ha megvan az ok, akkor a természet azon a legrövidebb úton fejti ki hatását, amelyen csak lehetséges.”

„Ahogy a vasat belepi a rozsda és a víz megposhad, vagy a hidegtől jéggé lesz, úgy az értelem is, ha nem használjuk, megromlik.”

„A tudomány a hadvezér, a gyakorlat pedig a sereg.”

„Az eszme avagy a képzelet az érzékek kormányosa és kantárja, mert az elképzelt dolog mozgatja az értelmet.”

„A természet tele van olyan igazságokkal, amelyek még sohasem jelentek meg tapasztalható formában.”

„Az ember mint Isten képmása, a világ kicsiben, annak harmóniáit testesíti meg. Mikrokozmosz, amelyben ott a makrokozmikus teljesség.”

„A jó emberek természetüknél fogva törekednek a tudásra.”

„A becsvágyóknak, akik sosem elégszenek meg az élet áldásával és a világ szépségeivel, az a kényszerű büntetésük, hogy sosem érthetik meg az életet, és érzéketlenek maradnak a mindenség javaival és szépségével szemben."

Az idézetek forrásai:

Leonardo da Vinci válogatott írásai - Ízelítő a polihisztor életművéből.
Válogatta: Csorba F. László. Ford.: Krivácsi Anikó. Typotex Kiadó, Budapest, 2002.

Leonardo da Vinci: Válogatott írások.
Ford.: Kardos Tibor. Művelt Nép, Budapest, 1953.

Leonardo da Vinci: Tudomány és művészet.
Ford.: Kardos Tibor. Helikon Kiadó, Budapest, 1960.

Idézetek Senecától

„Nem az évek és napok száma teszik azt, hogy eleget éltünk, hanem a lelkünk.”

„Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.”

„Nem azért nem merünk belevágni valamibe, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merünk belevágni.”

„Szívet kell cserélned, nem égboltot.”

„Miért nem vallja be senki bűneit? Azért, mert még most is bennük él; az álmot is az szokta elbeszélni, aki már felébredt.”

„Ami nem más ajándéka, nem is esik más hatalma alá. A sors, amit nem adott, nem ragadja el.”

„Nem az szerencsétlen, aki parancsra csinál valamit, hanem az, aki akarata ellenére cselekszik.”

„Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?”

„Szükségesnek hirdet az élet sok, nagy részben fölösleges dolgot.”

„Úgy viselkedj az alárendelttel, ahogyan szeretnéd, hogy följebbvalód viselkedjen veled.”

„Mi a bölcsesség? Az, ha mindenkor ugyanazt akarjuk, és ugyanazt nem akarjuk.”

„Azt az értéket, amelyet más adhatott, el is lehet venni.”

„Nagymértékben fokozódik a lelkierő, ha próbára teszik.”

„A filozófia cselekedni tanít és nem beszélni.”

„Kétségtelenül ostobaság már most szerencsétlennek lenni azért, mert valamikor szerencsétlen leszel.”

„Mit számít mennyi az úr? Szolgaság csak egy van.”

„Akkor válik teljessé a szerencsétlenség, amikor az aljasság nemcsak lebilincsel, hanem tetszik is.”

„Azt képzeled töri valamennyire is fejét orvosságon, aki fogyatkozásait erényei közé sorolja?”

„Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe.”

„Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.”

„Kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel.”

„A balga embernek egyebek között az is nagy baja, hogy mindig csak kezdi az életét.”

„A régi tanítás szerint három dolgot kell legfőképpen elkerülnünk: a gyűlöletet, az irigységet, a megvetést.”

„A filozófia gyógyszer, nem sütemény.”

„Az igazi férfi azt, amit helyesnek ítél, cselekszi akkor is, ha nehézséggel, akkor is, ha bajjal jár, azt pedig, mit helytelennek tart, nem teszi akkor sem, ha pénzzel, akkor sem, ha gyönyörrel, akkor sem, ha méltósággal volna összekötve.”

„Mindenki elszántan vág neki az olyasminek, amire előre felkészült és a nehézségekkel is szembeszáll, ha előre gondolt rájuk. Arra kell törekednünk, hogy semmi se érjen bennünket váratlanul.”

„Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni.”

„Nincs semmi különbség aközött, hogy valamit nem kívánunk, vagy birtokunkban tartjuk.”

„Inkább ne viszonozzák a jótéteményt, mint hogy ne kövessék el.”

„A nagyság egyik különleges formája az, ha ismerjük saját gyengeségeinket.”

„Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.”

„Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint bútorainkat.”

„A tanításokon át hosszú út vezet, a példákon át rövid és meggyőző.”

„Ha azt akarod, hogy nehéz helyzetben ne rettegj, míg bekövetkezése előtt gyakorold magad.”

„A legkisebb zugból is az égbe lehet emelkedni.”

„A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült.”

„Ha valaki arra gondol, amit kapnia kell, elfelejti, amit kapott; az a legrosszabb a vágyban, hogy hálátlan.”

„A jellem fölött nincs hatalma a sorsnak.”

„A vékony erű bányák kincse felszínen található; a leggazdagabbaknak mélyben rejlik az ásó nyomán egyre bővebben fizető ere.”

„Ki kell tartanunk, és állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, míg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt.”

„Te tedd magadat boldoggá. Ezt pedig akkor fogod elérni, ha majd beláttad, hogy az a jó, amihez erény vegyül és az a rút, amihez rosszindulat fűződik.”

„Nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak.”

„Az igazság beszéde egyszerű. Nem szabad tehát bonyolulttá tennünk: semmi sem illik kevésbé a nagyra törő szellemekhez, mint a ravaszkodó tudálékosság.”

„Beletanulni az erénybe annyi, mint kitanulni a bűnből… az egyszer belénk vésett jót örökké birtokoljuk, az erényből nem lehet kitanulni.”

„A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok. Minket a jövendő és a múlt egyaránt kínpadra von.”

„Minden esetleges előnnyel gyanakodva és félénken nézzetek szembe: a vadat és a halat így csalják csapdába, hogy valamilyen jutalommal kecsegtetik.”

„Aki azt mondta, hogy élt, annak minden új nap nyereséget jelent.”

„Több dologtól rettegünk, mint amennyi sújt bennünket, s gyakrabban szenvedünk a képzelődés folytan, mint valódi ok miatt.”

„Ha több okod van a félelemre, akkor is a remény oldalára hajolj inkább, és szüntesd meg nyugtalanságod."

„Ha a természetnek megfelelően élsz, sohasem leszel szegény, de ha ábrándjaid után futsz, sohasem leszel gazdag.”

„Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint. A többség a folyó árjával úszó holmik módjára nem megy, hanem sodródik.”

„Más emlékezni és más tudni. Emlékezni annyi, mint megőrizni a ránk bízott dolgot. Ellenben tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni.”

„A halál, amelytől annyira félünk és vonakodunk, csak megszakítja, de nem rabolja el az életet: újra el fog jönni az a nap, amelyen ismét megszületünk.”

„Ostobaságunk lepleződik le, amikor úgy véljük csupán azt „vásároltuk”, amiért pénzt adtunk, és ingyenesnek hívjuk, amiért önmagunkkal fizettünk.”

„Erőtlen a szellem, és még nem vonult vissza önmagába, ha szavak és véletlenek megzavarják.”

„Nemcsak a nagyravágyás olyan állhatatlan, hanem minden vágy, mert végpontjánál mindig újra kezdődik.”

„Mire jó birkózásban vagy ökölvívásban sok embert legyőzni – ha közben bennünket győz le a hirtelen harag?”

„A mérnök megtanítja, hogyan mérjem fel a birtokot, ahelyett, hogy azt tanítaná, hogyan mérjem fel, mennyi elég az embernek…”

„Inkább azt kérded, hol bolyongott Odüsszeusz, mint hogy megtaláld az eszközt arra, hogy mi ne bolyongjunk örökké?”

„Mire volt jó bárkinek is önmagában véve az utazás? Nem szerezte meg az ítélőképességet, nem oszlatta el a tévedéseket, csak rövid időre kötött le valamilyen újdonsággal, mint egy ismeretlen dolgokon csodálkozó kisfiú.”

„Legyél magabiztos: annyit tartasz majd a kezedben, amennyit akarsz. Minél többet fogad be a lélek, annál jobban kitágul.”

Idézetek Richard Bachtól

„Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani.
Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.”

„Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.”

„Csak azért, mert valami nehéz, meg sem próbálod? Menni is nehéz volt eleinte, de sokat gyakoroltad, és úgy néz ki, most már egészen könnyedén csinálod."

Idézetek Richard Bachtól

„Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani.
Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.”

„Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.”

„Csak azért, mert valami nehéz, meg sem próbálod? Menni is nehéz volt eleinte, de sokat gyakoroltad, és úgy néz ki, most már egészen könnyedén csinálod."

„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.”

„Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagytok.”

„Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.”

„A kötelék mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.”

„A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.”

„Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk.”

„Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.”

„Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”

„Gondolod, ha ezerszer elismételgeted, hogy lehetetlen, akkor a nehéz feladat egyszeriben könnyűvé lesz a számodra?
… Küzdj csak érte, hogy korlátok határoljanak, és biztos lehetsz benne, köréd is fonódnak!”

„Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz!”

„Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük.”

„Íme, próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már:
Ha élsz: még nem.”

„Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.”

„Ne feledd honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz.”

„A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van otthonod? Mit teszel?
Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.”

„Ha valóban el akarsz tüntetni egy felhőt az életedből, ne keríts a dolognak nagy feneket, egyszerűen engedd el magad, és töröld ki a gondolataidból. Ennyi.”

„Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét.
Hallgasd figyelmesen!”

„Ezen a világon mindenki csaló, mindannyian annak akarjuk láttatni magunkat, amik valójában nem vagyunk. Mi ugyanis nem járkáló testek vagyunk, nem atomok meg molekulák, hanem a Lét megölhetetlen, elpusztíthatatlan eszméi, mit sem számít, hogy mennyire másként hisszük…”

„Ugyanúgy nem halhatunk meg, ugyanolyan kevéssé sérülhetünk, akárcsak azok az illúziók a filmvásznon. De hihetjük, hogy sérültünk, mégpedig olyan rémisztő mértékben, ahogyan csak tetszik. Hihetjük, hogy áldozatok vagyunk, hogy megölnek bennünket vagy hogy mi megölünk valakit, hogy kénye-kedve szerint hány-vet bennünket a jó szerencse és a balvégzet.”

„Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrűek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.”