Hóvirág születése
Tél végi sétámon lomhán lépdelek,
Tavasz után vágyakozva, némán elmélkedek.
Ázott avar holtan lábam alatt bomlik,
Élettelen rozsdás fű közt Földanya vajúdik.
Hangtalanul jajgat, életet ad csendben,
Csöpp virág üldögél az anyaföld ölében.
Lekuporodom hozzá, ezt óvatosan teszem,
Kíváncsiságommal nehogy megijesszem.
Gyönyörű szép kisded hófehér sapkában,
Új élet született kis kertünk sarkában.
Kiszabadítom gyorsan az avar rabságából,
Téltől gyötört üres kert egyformaságából.
S lám mit látok ekkor, megdobban a szívem,
Nem is egy csoda van, van talán vagy ezer!
Nagy titkot rejtegetett a védelmező avar,
Földanyánkat Tavasz úrfi becserkészte hamar!
Horváth Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése