Venyijamin Kamerin:Tükör előtt. /Részlet./

Petrográd,15.X.24.

                                                         Varázsvers.

                              Mert megszerettél, emlékezz rám,
                              A nap ha felkél,   emlékezz rám!
                              A nap ha nyugszik,emlékezz rám!
                               Mint apád-anyád emléke legyek,
                               Mint a szülőház emléke legyek.
                               Ha nap, ha éjjel, elékezz rám.
                               Emlékezz, hogyha menny dörög,
                               Emlékezz, szél a sírva nyög,
                               Ha kakas zengi szózatát
                               S hallod: az idő megy tovább,
                              Míg perc a percet kergeti
                              S meséjét tovapergeti,
                              Míg hold nyomában jár a nap,
                              Emlékezz rám, s enyém maradj!
































                                 

Michael Eminescu – Éjjel

Az éj beállt, a kályha kékes lángját
Kis pamlagomról mélán figyelem:
S míg gondom alszik, s szempillám lezárul,
Egy édes álom száll rám szeliden.

Te hófehéren s édesen, mint napfény,
Mosolyogva jössz a sötétben felém;
Ölembe dűlsz és átölelsz karoddal,
S tekintetednek lángját érzem én.

A puha keblek illatot lehelnek,
Ölelgetés közt rám hajtod fejed;
Majd félálomban liliom kezeddel
Elsimogatod kusza fürtimet.

Megcirógatod homlokom redőit,
Lehunyt szememet csókkal illeted;
S míg csókra csókot hintesz homlokomra,
Bűvös mosoly ül ajkaid felett.

Ó, kényeztess, míg arcomon derű van,
S míg ifjú vagy Te, mint a napsugár!
Míg lelked tiszta s édes, mint a rózsa,
S míg el nem hervad szívemben a nyár!…

(1910/1950)

Révai Károly fordítása

Reményik Sándor: Vágy.

Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy falevél,
Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt,
Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy elvesző árnyalat
Az alkony ezerszínű tengerén,
Szeretném fölszívni az árnyakat,
S magamat tőlük fölszívatni én.

Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy lehelet,
Mint szél fuvalma, mely alig-alig
Borzolja fel az alvó vizeket,
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy tétova napsugár,
Mely jár az erdő sűrű rejtekén,
És nem keres és nem talál,
Szeretnék úgy belédsimulni
Természet - mint egy tűnő napsugár.

(S szeretném, ha mellettem elmenet,
Valaki szólna:
"Nézd, már itt az ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.

És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: "ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.

És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejtekébe
És szólna, "nini, milyen különös:
A nap e mély homályban is ragyog."
És nem tudná, hogy az is én vagyok.)

Szeretnék úgy hozzádsimulni
Természet - mint a vén moha
A fák északos oldalán,
S nem lenni hozzád hűtelen soha.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint tücsök hangja holdas éjeken,
S szeretném, ha valaki elborongna
Rajtam, mint multból zengő éneken.

S szeretnék úgy vegyülni el beléd,
Természet - mint a síri por,
Mit ezeréves hantokról a szél
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott játszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kezén futnék fel és alá,
S e port, mely egyensúlyát nem leli:
Egy percig egyensúlyban tartaná.

Pontszám:

 

 

0 (0)

TÓT DEÁK DALA./Vörösmarty Mihály./

Ha kedvem elborúl,
Mert pénzem nincs, vagy nem is volt,
Nadrágom, csizmám csupa folt,
S kapcám mégis szorúl:
     Csak rajtad bámulok,
     S tüstént kigyógyulok,
          Roppant világ,
          Dicső világ!
Mi szépek tájaid:
A hegy, völgy és a nagy terek,
Hol dús kalászok rengenek,
És zöld borág virít;
     Mely drága gyűjtemény,
     És ez mind nem enyém!
          Oh szép világ,
          Gazdag világ!
Akárhová megyek,
- S miért ne mennék? nem tudom -
Szép városokhoz visz a nyom,
Hol megpihenhetek;
     Pedig látá az ég,
     Egy házat sem rakék.
          Oh szép világ,
          Pompás világ!
S ha féktelen vizár,
Jég, tűz, vihar pusztítanak,
S ház és mező megromlanak:
Mi gondom? semmi kár!
     Az ég be nem szakad,
     A föld még megmarad.
          Erős világ,
          Szilárd világ!
S ha itt ott éhezem,
Mi baj? van, aki jól lakott,
És hány van, aki jót ivott!
Ha ezt elképzelem:
     Étvágyam csöndesűl,
     A sor majd rám kerűl.
          Oh jó világ,
          Boldog világ!
S nem ingyen süt-e rám
Az isten napja mindenütt?
Kivévén, már ha lefeküdt,
S akkor sincs éjszakám:
     A hold leszen napom,
     Világát bámulom.
          Arany világ,
          Ezüst világ!
S ha mindezt megunom,
Csak tőlem függ, mivé legyek.
A legdicsőbb magyar leszek,
Mihelyt csak akarom:
     Hazám naggyá teszem,
     Ki szólhat ellenem?
          Dicső világ,
          Magyar világ!
S ha majd nagy úr leszek:
Ispán, alispán, potrohos,
Magam, cselédem aranyos,
S mind rajtam függenek:
     Ki hinné: én vagyok,
     Ki most itt koplalok?
          Oh szép világ,
          Dicső világ!
1843

Bényei József: Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Anyu!Anyukám!

Mindenkinek ajánlom<br />

<br />

Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu és a többiek gúnyolódtak is. Tudtam, hogy igazad volt Anyu,és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért és mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán Anyu, hallom a rendőröket, hogy a másik sofőr ivott.És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell! Itt fekszem, haldoklom! ANYU KÉRLEK SIESS! Hogy történhet ez velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér Anyu, legtöbb az én vérem. Hallom, az orvos azt mondja, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, tényleg NEM ittam. A többiek voltak, akik ittak. A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én. Egyetlen különbség: Ő volt az, aki részeg volt, én vagyok az, aki most meghal! MIÉRT isznak az emberek Anyu? Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, fel-alá szaladgál, én itt fekszem...és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a BÁTYÁM-nak, hogy ne sírjon Anyu. És mondd meg APU-nak, hogy legyen most bátor. Ha már a mennyországban leszek Anyu, írasd a sírkövemre: &quot;Apja lánya&quot;. Valaki mondhatta volna neki, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt Anyu, nagyon félek. KÉRLEK NE SÍRJ MIATTAM Anyu.Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI?&quot; (Részlet, egy lány utolsó telefon beszélgetéséből az édesanyjával.) Kérlek küldd tovább!Próbáljuk megismertetni mindenkivel,hogy felfogják,mit is jelent mindez!&quot;<br />

<br />

készítette: Gábor Fehér

Anyu!Anyukám!

VÁRNAI ZSENI: NEM VOLT HIÁBA SEMMi.

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz…
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
Hiszen az idő úgysem áll,
Csak aki meddőségekben élt,
Azé a vénség, rút halál.
Szánom az inyenc élvezőt,
Csömörnél mása nem marad,
Koldus, ki mit sem áldozott,
S nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz kicsit fáradt vagyok,
Nehéz a toll is néhanap,
De a lehalkult szívverés
Fiam szívén erőre kap,
Szépségem múlik – nem sírok,
Leánykám arcán tündököl,
Szinte sok is, e két gyerek,
Mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz’ nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül…
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van…
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.

Tudom...már nem jön senki.

Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.

Cecelia Ahern

Mégis elment. És vissza nem jön soha.
Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire
szerettem, azt sohasem érezte meg.
Kitépte s elvitte szívemet. Pedig
nem kellett neki. Mégis elment vele.

János Árpád

Figyeld meg, minden érzelmi kapcsolat megszűnése a halálélményhez hasonló. Nem azt éljük meg, hogy kiléptünk egy ismerős sugárzás hatókörzetéből, hanem hogy az egész megszűnt örökre. Nincs adás, nincs vétel többé. Ez az érzelmi szeretet nagy tragédiája. Ha nem érinthetem, ha nem érezhetem -, akkor nincs is. Elment, elutazott, meghalt.

Müller Péter

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

Kevin Brooks

Somlyó György.

Ültem hideg szobákban…

Ültem hideg szobákban, könyvek homálya mellett. A szürke kandallókban sipolva sírt a szél. Álmodtam csókról, nőkről s másról. S zokognom kellett, látva, hogy elkallódom, mint rozsdavert acél. Gyűrődött bús ruhámat, mit nyűttek hosszú évek, aztán csöndbe leráztam s rossz ágyra hullt e test. Sovány kezeim fáztak s az éccakák jövének, a szennyes, borús éjjek. S lenn táncolt Budapest. Ma arcomon redőzik ruhámnak gyűrődése s megrokkant szívvel álmom nem hagyom én el mégse! Meám, te örök könyvem, te melegkarú álmom: engedj a kandallóknak legszebbje mellé állnom, amelynek lángja: véred, rostélya: forró ajkad s márványa: mind a szépség, mi végigömlik rajtad.

...

Tegnap kuszán, napittasan remegtem én is.
Arcomon izzott a nyári rozsda:
veríték, vér és szerelem.
Ma már hideg van. Elsáppadt az erdő,
hova múlt, hol van a tegnapi hőség?
(...)
Ma nem vagy itt. Im elküldöm neked
a haragom.
Nagyon szenvedj.
Mint én.
Akarom.

Lányi Sarolta

Somlyó Zoltán.

A verseim elé.

Ezek a versek pergő életem kerekéből hullottak ki; egyedüli ajándékaim, amelyekkel jobb magamat ernyedt vívódásaim közben megörvendeztethettem. Büszke vagyok rá, hogy fejedelmien ajándékozhattam meg magamat velük, a forró művészet céda kölykeivel, akik nem maradnak meg nekem, mert parázna kalandorságra születtek. Mint a félvilági dámák súlyosan gyűrűs, gömbölyded és polúros ujjai. Mindenki magához szoríthatja őket, elnyelhet a lüktető melegükből, és csókolhatja fínom, borzongó bőrüket.

Minden, amibe daloló kedvem belemarkolt, szürke sebeim, a szerelemben alázatos, de lázongó szívem, a földi színekkel való könnyelmű és siralmas játékom és az a sáros, fakó cirkusz, amelynek a legféktelenebb természetű, leglüktetőbb szügyű és legkorbácsoltabb paripája vagyok, mindez a Szépség és Drága Bolondság kevés időt hagyott meg nékem a versírásra. A kenyér többnyire száradtan és íztelenül jutott el hozzám, és magányos, sötét lakmáimon nagyon sok megalázást és fájdalmat fogyasztottam, amíg a révbe értek és okosan élők békeszivarjainak kék füstje síma kígyókként falta a fejemet.

Abból a kevésből is, amit a nagy fagyok évadján megírtam, sokat elhagyogattam. Sokat pedig kiszorítottam ebből a könyvből, mert két művészbarátom, akik a nyilvánosság elé unszoltak - úgy akarták. Féltettek engem a meg nem értőktől, akik a színdarabokban is azt szeretik, ha Rómeo és Júlia egymáséi lesznek. Én szeretem ezt a két jó embert, megtagadtam értük néhány versemet. De Rómeo és Júlia még így sem lehetnek egymáséi!

Szegeden, 1909 november hava

SIKÁTORI BALLADA

A város szélin, a gyár közelében,
tömlöcös, tompa sikátor alatt
- ha az este ködösen, vörösen szitál -
Mea lengve, lebegve halad.
Barna hajába az esteli köd
lobogó, lázas színeket köt;
hajtja a vére, a bátor,
a csókos, a szomjas, a szent predikátor.
Nyomába zenél a sikátor.

A gyárfal alatt, hol szennyes a part,
sötétlik egy emberi váz.
És vár és vigyáz és remeg és dalol
és dalol és remeg és vigyáz.
Barna szemén Mea arca tüzel,
friss csókok reménye az ajkán.
Vadul táncol a vére, a bátor,
a csókos, a szomjas, a nagy predikátor.
Körötte kigyúl a sikátor.

Zúg, zendül a csönd, a sikátori csönd
és kigyullad a part meg a gyár.
A beólmozott ég színe fáklyapiros -
most kel nászra a tél meg a nyár.
Barna szemek szine összeborul,
összefolynak az ajkak s a hajak...
Szomorú himnuszt búg a november:
átkozott koldus mind, aki bátor!
S könnyekbe fúl a sikátor...

Anthony de Mello: Ne ítélj

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz. Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül. Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra. Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Először is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részlehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat. Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös. A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt. 

A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról. Fontold meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz. Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múltbéli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani. Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást. Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged. Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk. Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul. Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak. Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belőled ered, belőled jön és árad minden más élőlény felé.

Csak úgy magamnak...

A Merengőről merengőknek írta: Serrena [Kritikák - 10]

+++ betûméret --- << FejezetekTörténet fõlapja1. A Merengőről merengőknek - néhány tipp2. A Kritika3. Egy kis nyelvtani segítség4. A szerkezetről - mi is az?5. Vulgáris megnyilvánulások6. Veszedelmes vesszők7. Külföldiek magyarul - névragozások8. A párbeszédek helyesírása >> Üdvözlöm a Merengő Tours kedves utasait, Serrena vagyok, és ma én leszek az idegenvezetőjük ezen a csodálatos utazáson, amit a történetek szerkezetébe teszünk! Azaz írunk egy ficet, aminek szerkezete követhető! Kérem, kapcsolják be az öveket, rázós utunk lesz! Szerkezet Senkinek sem elég, ha van egy jó ötleted. Azt tálalni is kell, méghozzá szépen, különben ki a csuda fogja elolvasni. A tálalás egyik része a helyesírás, amin egy szimpla Word elég sokat segít (ez a microsoftos gépeknél általában alapfelszereltség: egy szövegszerkesztő, ami pl. aláhúzza a helyesírási hibákat, stb.; akinek nincs ilyen, az is letöltheti a netről – keressetek ilyen oldalt a Google segítségével). A másik dolog, amitől sokkal élvezhetőbb a történet, az a szerkezet. Hogy miért? Te nem érzed idegesítőnek, amikor nem ismered a sztori elejét, mert elfelejtették elmesélni, mi is az? Vagy azt sem tudod, hol kezdődik a sztori, és hol a bevezetés? Ezek között általában nem árt minimum vékony fekete filccel rajzolt határnak lennie. Azonban visszatérve a tárgyhoz: mi az a szerkezet, amit a legjobb alkalmazni, ha nincs ötletünk, és nem tudjuk, mi fán terem a szerkezet? Ma beavatlak titeket ennek a titokzatos, rémisztő dolognak a rejtelmeibe… Először egy ábrát fogunk megszemlélni. Ez az ábra arra hivatott, hogy átláthatóbb legyen, hogyan épülnek egymásra a szerkezet egységei. EXPOZÍCIÓ/IN MEDIAS RES --> ESEMÉNYSOR --> TETŐPONT --> FORDULÓPONT --> BONYODALOM --> TETŐPONT --> LEZÁRÁS Ezt fogjuk most bővebben kifejteni. EXPOZÍCIÓ (= bevezetés) Hát igen, a történetet általában a cselekmény elejével kezdjük. De ma nem így fogunk tenni, hanem valami különleges, eddig még sosem látott dolgot teszünk: írunk egy expozíciót. Szép neve van, ugye? A jelentése bevezető, és ez rávilágít a lényegre. Ám felvetődik a kérdés, hogy akkor mi az a prológus? (Azon a meghatározáson kívül, hogy a történet első fejezete, ami bevezeti a sztorit.) Ezen ne sokat rágódjunk, mert a prológus is egyfajta bevezetés, épp ezért az expozícióhoz tartozik. (Mint az a bizonyos minden bogár rovar, de nem minden… szóval értitek.) Ekkor ismerjük meg az alaphelyzetet. Ami nem árt, valljuk be. Ekkor tárgyaljuk, hogy kik a szereplőink, mi az első helyszín, leírjuk az új szereplőnket (ha van), ismertetjük, miben változott az ismert szereplő (ha változott). Mindez persze érdekesen tálalva, lehetőleg nem tőmondatokban. Példa az expozícióra: Mary Sue kinézett ablakán. A reggeli fény lassan csordogált be az üvegtáblán, végigfutva a szőke lány arcán. A kétszintes családi házat körülvevő fenyőerdő zöld ágai lágyan susogtak az éledező szélben. Mary kelletlenül mormogva felült, majd kikászálódott ágyából, hogy lebotorkálva a lépcsőn csatlakozzon reggeliző szüleihez. Ez egy bevezető kezdete is lehetne. De csak a kezdete. Tehát a lényeg: jellemzés, alaphelyzet ismertetése Ez azonban a legtöbbször iszonyú unalmas tud lenni. Éppen ezért sokan valamilyen hangulatos, titokzatos tájleírással, jellemrajzzal kezdenek, például egy erdőről (tájleírás), vagy az irigy emberekről (jellemrajz). Ilyenkor a történet folyamán a párbeszédekből, írói megjegyzésekből, vagy a szereplők gondolataiból úgyis kiderül az alaphelyzet. Azonban van egy másik út is… IN MEDIAS RES Azaz vágjunk a közepébe! Ilyenkor az első egy-két(-három-stb.) fejezetben már mehet is az eksön és folyhat a vér! Meg a nyál, ha csattannak a csókok. Mivel ez nem olyan (PWP/slash, ezek magyarázatára nem térnék ki :D), nem mondom, mi folyhat még. Szóval azonnal jön a fordulat, a tetőpont, a bonyodalom, miközben talán azt sem tudjuk, ki is az a Mary. Persze, az expozíciót így sem ússzuk meg. Szóval később tessék leírni, hogy miért ölt meg Harry mindenkit az előbb, és mit keresett Voldemort a tavaszi virágok között! Példa az in medias resre: Mary fázósan húzta össze magán kabátját. Ahogyan az utcán vágott át, hirtelen rossz előérzete támadt. Szinte meg sem lepődött, mikor a sötét árny eléugrott, és pálcáját emelve ismerős varázsszót harsogott. Következő fejezet(ek valamelyike): miért párbajoztak, ki ugrott elé, ki is Mary, stb. 1. TETŐPONT (Először is, azt le kell szögeznem, hogy a tetőpont és az expozíció között van még pár fejezet – hosszabb regényeknél pár tucat. Ezek általában az alaphelyzetet taglalják, mélyítik, jobban megismerkedhetünk benne a szereplőkkel. Általános megnevezésük: „eseménysor”.) Hűha, valami történt! Bizony, most jött el az a pillanat, amikor minden megváltozik, mert „valami történt”! Most írunk egy olyan jelenetet, amelyben az alaphelyzet tarthatatlan lesz. Ilyet láthatunk Rowling (egyik) expozíciójában: Voldemort rémuralma virágzik, azonban Piton megérkezik a jóslat felével, miszerint „nem élhet az egyik, míg él a másik”. Az alaphelyzet, miszerint Voldemort biztosan halad a világuralom és Dumbledore eltiprása felé, tarthatatlanná válik – előbb el kell távolítania az útból a gyereket. Azaz a tetőpont a jóslat tartalmának megismerése. A fenti példából is látszik, hogy a tetőponton nem árt sokat agyalni, mert meghatározó vonása a történetnek. Példa a tetőpontra: Mary már nem bírta tovább elviselni az örökös rágódást, kínlódást, őrlődést, gyötrődést, amit ez az egész okozott neki, de Xy bejelentése arcul csapta. Nem. Ilyen nincs! - gondolta. Úgy érezte, ha még egy másodpercet is így kell eltölteni, megőrül. FORDULÓPONT A tetőpont és a fordulópont között gyakran semmi sincs. Egy mondat se. De mivel megalkottuk a fantasztikus tetőpontot, így dukál egy (vagy akár több) olyan fejezet is, amelyben felkészítjük az olvasót a fordulópontra. A fordulópont az a rész, mikor főhősünk jelleme megváltozik a tetőpont hatása alatt. A főhős dönt. Ez pedig mindent megfordít. Visszatérve Voldemorthoz: a tetőpont után tervei más fordulatot vesznek, és cselekszik. Megöli James és Lily Pottert (ez itt a köztes rész!), majd megpróbál végezni Harryvel. De ő túléli. Voldemort viszont, hogy is fogalmazzak… kínos helyzetbe kerül. Hoppá. Tehát Voldemortnak a gyilkosság a fordulópont: a tetőpont hatása alatt cselekszik, és a tett következménye a totális változás. Tehát a tetőpont előkészíti a terepet a fordulópontnak, aminek a lényege az egetrengető változás. Példa a fordulópontra: Mary összeszorította ajkait. Fejében dühödten dübörögtek gondolatai. Elmorzsolt egy könnycseppet, miközben a padló egy pontját bámulva csikorgatta fogait. Annyi minden kavargott benne! Gyűlölte Xy-t, amiért ezt és ezt tette, de szerette is – hogy miért, azt nem tudta. De lehet az ilyesmit tudni? Aztán ott volt a csalódottság, a félelem, a bánat érzése ezért és ezért. Gondolatai lassan kikristályosodtak. Döntött. Ezt és ezt fogja tenni. No, azért nem árt bővebben kifejteni, hogy mi játszódott le benne. BONYODALOM A bonyodalom a szereplőnk tettének következménye. Tehát ilyen szempontból nem igazán jó a HP-heptológiát tanulmányozni, mivel egészen Harry haláláig a bonyodalom zajlik. Egy történet „lényege” szinte mindig a bonyodalom: úgyhogy össze kell szednünk magunkat, hogy elkápráztassuk a népeket! Itt jöhetnek a kusza szerelmi szálak, gyilkossággombolyagok, konfliktusok dögivel, stb. Szóval a nagy eksön. A bonyodalom tehát nem egy pont: inkább egy eseménysor. 2. TETŐPONT No, Harry meghalt (illetve inkább teszthalott állapotba került). Mindenki extázisban van. Ez az ismertetőjele a tetőpontnak. Nem az, hogy Harry meghalt. A tetőpont lényege tulajdonképpen a kérdésfeltevés, amelyre a végkifejlet adja meg a választ, a jól felépített fic végén. Harry esetében a kérdés a tetőponton: a halála. Dumbledore végig erre készítette fel? Mi az igazság? Ez a tetőpont már sejteti a végkifejletet, ami nincs messze… a dráma fokozódik, az izgalom pedig a tetőfokára hág. Példa a tetőpontra: Mary végre ott állt Xy előtt. Már régen eldöntötte, mit fog tenni, de most mégis más volt a helyzet, mint egy képzeletbeli jelenetben. Felemelte pálcáját, hogy kimondja a halálos átkot. Xy az életéért könyörgött, és Mary elgondolkodott. Ott volt az a sok dolog, amit nem értett. Ez és ez; az és az; meg a többi. Tehát a lényeg: a végkifejlet közeledik, kérdés feltevése LEZÁRÁS! Fú, nagyon ügyes vagy, ha eljutottál eddig! Már majdnem megírtad a szerkezetet is tartalmazó ficedet! De itt van még az igazi, nagy dráma: a lezárás. A lezárás tulajdonképpen igen-igen egyszerű. Válaszolj. Igen, jól hallottad. Ennyi. Egy bonyolult sztorinál a lezárás éppen ezért több fejezetet is kitesz. Ha jó kérdéseket tettél fel eddig, ha megdöbbentő titkok voltak a sztoriban, a lezárásnál csak be kell gépelned a megoldásokat. Ha meg nem… akkor figyelmetlen voltál. Elég feltűnő, ha a kritikaíróid minden titokról rögtön tudják, hogy micsoda! Ez egy jel. Értelme: gondolkozz még rajta! Ám szót kell még ejtenünk arról a bizonyos epilógusról is. Aki szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett, keresse meg, mit tudtunk meg a prológusról! Az epilógus nagyon hasonlít rá. A különbség mindössze annyi, hogy az epilógus a lezárás egyik formája, a prológus pedig a bevezetésé. Példa a lezárásra: Mary úgy érezte, ha ezt nem tudja meg, öngyilkos lesz. - Miért? – kérdezte. Lélegzetvisszafojtva várta a választ. - Mert – felelte Xy, és valaki hátulról halálos átkot szórt Maryre. Hát igen, aki észrevett ebben valami furcsát, annak éles a szeme: itt ugyanis nem volt válasz (legalábbis nem érdembeli). Ez persze közel sem jelenti azt, hogy nincs vége a sztorinak. Csak lezárásként egy úgynevezett „függővég”-et alkot az író, azaz direkt nem rántja le a leplet a titokról. Tőled függ, hogy magadban mit gondolsz. Tehát a lényeg: szálak elvarrása, esetleg egy megválaszolatlan kérdés ottfelejtése (a folytatásnak is szólnia kell valamiről) Ja, a legfontosabbat még nem is említettem: ha stílusos akarsz lenni, odaírod a végére, hogy „Vége” (lehetőleg dőlt/félkövér betűkkel), alá a nevedet, és megint alá azt, hogy mettől meddig írtad. Ez már menő, emberek. Vége Serrena (2008. VII. 18. – 2008. VII. 21.)

Szép idézet.

Így szólt egy szép napon a szem: a távolban a völgyek fölött a hegyeken fátyolos kék köd lebeg.

Hát nem gyönyörű?
A fül hallgatta egy kicsit, majd megszólalt: Vannak itt egyáltalán hegyek? Én semmit sem hallok.
A kéz is hozzászólt a hallottakhoz: Én hiába próbálom kitapintani.
Az orr azt mondta: Itt nincsenek hegyek nem érzek semmiféle szagot.
Ekkor a szem másfelé tekintett, és a többiek a szem különös érzékcsalódásáról kezdtek beszélgetni.
Valamennyien ugyanarról töprengtek: mi baja lehet a szemnek?
(Kahlil Gibran)

Az erdélyi zakuszka.

Bármennyire is furcsának tűnik, az Erdély-szerte közkedvelt zakuszka nem magyar, nem román, nem szláv, hanem örmény étel. Erdélybe Moldván keresztül került be ez a rendkívül finom, laktató pástétomszerű eledel, amit egyaránt fogyaszthatunk köretként húsok mellé, de főételnek is: kenyérre kenve, teával kitűnő, reggeli-, vagy vacsoraként tálalhatjuk. Alacsony kalóriatartalma miatt kedvenc eledele lehet a fogyókúrázóknak is. Elkészítése házilag viszonylag egyszerű, kezdő háziasszonyok is próbálkozhatnak vele.

Egyetlen gondot jelenthet, hogy amíg kifő, mindvégig kavargatni kell, ám ez a kellemetlenség áthidalható, ha olyan edényben tesszük fel főni, amelynek az alja többrétegű. Az erdélyi zakuszkának többféle változata van, gyakorlatilag két egyforma zakuszka nincs, hiszen minden háziasszony másként készíti, másként fűszerezi. A többféle változat közül három nagy csoportot különböztetünk meg: a padlizsánost, a babost és a gombást. Vásárláskor mindig kiváló minőségű, szép, érett zöldséget válasszunk, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy a zakuszkánk sokáig elálljon.

A zöldségféléket alaposan mossuk meg, lehetőleg folyó vízben, csap alatt, és az elkészítés idején vigyázzunk a használt konyhaeszközök tisztaságára. A befőttes üvegeket és üvegtetőket alaposan, mosogatószeres vízben mossuk át – még akkor is, ha a kamara polcára tisztán raktuk el –, többször is tiszta forró vízzel öblítsük ki, és így tegyük száradni. Nem árt, ha az utolsó öblítő vízbe kiskanálnyi szalicilt, vagy befőzőport teszünk. Lényeges tudnivaló, hogy a zakuszkánk akkor készült el, ha a zöldségpaszta tetejére feljött az olaj. Tartósítani inkább nátriumbenzoátot használjunk (kis mennyiségben), mert a szalicil csípőssé teheti, de ha válogatott zöldségből készült, alaposan kifőztük, és vigyáztunk a tisztaságra, tartósítószer nélkül is eláll.

Sokan ódzkodnak a zakuszka eltevéstől, mert hosszadalmas, fárasztó munka, viszont, ha ügyesen szervezzük meg a különféle munkafázisokat, akkor nem annyira kimerítő. Ajánlatos két fázisban készíteni a zakuszkát. Egyik nap mossuk ki az üvegeket, süssük meg, héjazzuk le a padlizsánt és a paprikát, főzzük meg a babot, vagy a gombát, a többi zöldséget is pucoljuk meg. Másnap aztán rendre mindent belerakunk a nagy fazékba és főzzük össze. Ha így járunk el, akkor alig több mint fél óra alatt kifő a zakuszkánk, és rakhatjuk üvegekbe. Az alábbiakban néhány általam gyakran készített zakuszka receptjét osztom meg a kedves olvasókkal.

Gombás zakuszka

Hozzávalók: 5 kg húsos paprika, 3 kg paradicsompaprika, 2 kg sárgarépa, 3 kg gomba, 800 g paradicsompüré, 1 l olaj, néhány szem bors, 1-2 babérlevél, só, cukor, 1 kávéskanálnyi befőzőpor.
Elkészítése: A gombát sós vízben megfőzzük, leszűrjük majd vékony csíkokra vágjuk. A paprikát és a paradicsompaprikát megsütjük a héjától, és a magházától megtisztítjuk, és azt is csíkokra vagdaljuk. A sárgarépát megpucoljuk, és nagy lyukú reszelőn lereszeljük, az olajban megdinszteljük. Ha a sárgarépa megpuhult, hozzáadjuk a csíkokra vágott gombát, paprikát és paradicsompaprikát, majd a paradicsompürét. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, ha savanyúnak találjuk, kevés cukrot is adhatunk hozzá. A végén miután a tűzről levettük hozzákavarjuk a befőzőport. Forrón üvegekbe rakjuk, ledugaszoljuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
(Saját recept.)

Fotók: Balázs Antónia

Padlizsános zakuszka I.

Hozzávalók: 4 kg paradicsompaprika, 2 kg csöves paprika (kápia), 1 kg hagyma, 4 kg padlizsán, 800 g paradicsompüré, 1 l olaj, néhány szem bors, 1-2 babérlevél, só, cukor, 1 kávéskanálnyi befőzőpor.
Elkészítése: A padlizsánt és a paprikát megsütjük, majd lehéjazzuk. A padlizsán levét csepegtessük le, mert kesernyés ízt adhat a zakuszkának. A hagymát ledaráljuk, és az olajban megdinszteljük, majd hozzáadjuk a fakéssel apróra zúzott padlizsánt és a ledarált paprikát. Amikor az olaj kezd feljönni a tetejére, hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket, majd addig főzzük, amíg az olaj feljön a tetejére. Miután a tűzről levettük, hozzáadjuk a befőzőport, ledugaszoljuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
(Saját recept.)
Babos zakuszka

Hozzávalók: 3 kg paradicsompaprika, 2 kg csöves paprika (kápia), 1 kg húsos paprika, 1 kg hagyma, 1 kg nagy szemű fejtett bab, 800 g paradicsompüré, 1 l olaj, néhány szem bors, 1-2 babérlevél, só, cukor, 1 kávéskanálnyi befőzőpor.
Elkészítése: A fejtett babot sós vízben megfőzzük, vigyázzunk, ne főzzük túlságosan puhára, mert szétfőhet a zakuszkában. A paprikát megsütjük, lehéjazzuk, és apróra vagdaljuk, vagy ledaráljuk. A hagymát ledaráljuk, és az olajban megdinszteljük, hozzáadjuk a paprikát, majd a megfőtt babot. Készíthetjük úgy is, hogy a bab felét ledaráljuk, másik felét szemesen hagyjuk. Végül hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket, majd addig főzzük, amíg az olaj feljön a tetejére. Miután a tűzről levettük, hozzáadjuk a befőzőport, ledugaszoljuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
(Saját recept.)

Vegyes-zöldséges zakuszka

Hozzávalók: 2 kg húsos paprika, 2 kg paradicsompaprika, 2 kg csöves paprika, ½ kg hagyma, 1 kg sárgarépa, 1 kg gomba, 2 kg padlizsán, ½ kg fejtett bab, 1 kg tök, 1 kg paradicsompüré, 1 l olaj, néhány szem bors, 1-2 babérlevél, só, cukor, 1 kávéskanálnyi befőzőpor.
Elkészítése: A paprikát és a padlizsánt megsütjük, majd lehéjazzuk, a gombát és a babot sós vízben megfőzzük. A hagymát megdaráljuk és az olajban megdinszteljük. Hozzáadjuk a reszelt sárgarépát és tököt, majd az apróra vagdalt paprikát, végül a pépesített padlizsánt, csíkokra vágott gombát és a babot. Amikor az olaj kezd feljönni a tetejére, hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket, majd addig főzzük, amíg az olaj feljön a tetejére. Forrón üvegekbe rakjuk, ledugaszoljuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. 
(Saját recept.)

Padlizsános zakuszka II. – örmény recept

Hozzávalók: 5 kg padlizsán lesütve, lehéjazva, 5 kg paradicsompaprika, 1,5 kg paprika (édes) lesütve, lehéjazva, 1 kg hagyma, 3 kg paradicsom leve, 1,5 l olaj, só, bors, babérlevél, 1 kiskanál szalicil vagy nátriumbenzoát.
Elkészítése: A hagymát ledaráljuk, és az olajban megdinszteljük, hozzáadjuk a ledarált paprikát és a fakéssel összetört padlizsánt. Végül a három kiló paradicsom levét és a fűszereket. Az egészet addig dinszteljük, amíg az olaj feljön a tetejére. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
(Csíkszeredai örmény családtól gyűjtötte Zárug Katalin.)

Babos zakuszka II. – örmény recept

Hozzávalók: 2 kg padlizsán lesütve, lehéjazva, 3 kg paradicsompaprika, 3 kg csöves paprika, 1 kg nagy szemű bab megfőzve, 1/2 kg hagyma, 3/4 l olaj, 2 db kicsi paradicsompüré, só, bors, babérlevél, csípős paprika.
Elkészítése: A hagymát ledaráljuk, és az olajban megdinszteljük, majd hozzáadjuk a szintén ledarált paprikát. Amikor a zöldség megkészült, hozzáadjuk a padlizsánt és a babot – ez utóbbinak felét ledarálva. Végezetül hozzáadjuk a paradicsompürét, a fűszereket és a befőzőport. Addig főzzük, amíg az olaj feljön a tetejére. Üvegekbe rakjuk, és száraz dunsztba tesszük.
(Csíkszépvízi örmény családtól gyűjtötte Zárug Katalin.)

Forrás: Jánossy Alíz - Új Kelet Online