Így szólt egy szép napon a szem: a távolban a völgyek fölött a hegyeken fátyolos kék köd lebeg.
Hát nem gyönyörű?
A fül hallgatta egy kicsit, majd megszólalt: Vannak itt egyáltalán hegyek? Én semmit sem hallok.
A kéz is hozzászólt a hallottakhoz: Én hiába próbálom kitapintani.
Az orr azt mondta: Itt nincsenek hegyek nem érzek semmiféle szagot.
Ekkor a szem másfelé tekintett, és a többiek a szem különös érzékcsalódásáról kezdtek beszélgetni.
Valamennyien ugyanarról töprengtek: mi baja lehet a szemnek?
(Kahlil Gibran)
A fül hallgatta egy kicsit, majd megszólalt: Vannak itt egyáltalán hegyek? Én semmit sem hallok.
A kéz is hozzászólt a hallottakhoz: Én hiába próbálom kitapintani.
Az orr azt mondta: Itt nincsenek hegyek nem érzek semmiféle szagot.
Ekkor a szem másfelé tekintett, és a többiek a szem különös érzékcsalódásáról kezdtek beszélgetni.
Valamennyien ugyanarról töprengtek: mi baja lehet a szemnek?
(Kahlil Gibran)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése