.Új hét, új évszak, a tavasz kezdete.
Miért is kezdem el ezt a levelezést önmagammal?Talán nem is tudom, talán nem is fontos.Amiket megírok itt, azok sem fontosak, csupán szükségesek számomra.Normális dolog-e ez?Nem tudom.
Magam vagyok, és beszélgetek önmagammal.Álmodozom írásban.Álmodozom _már csak földhöz ragadt témákról, olyanokról, amelyek egykor olyan természetesek voltak számomra, mint az, hogy levegőt veszek.Ez az álom a munka.Munkahelyröl álmodozom, még azt sem bánom, ha nem értelmes munka, csak fizessenek érte.Szeretném, ha hasznos lehetnék és segíthetnék a gyerekeimnek addig, amíg bírom erővel.
Milyen nagy utat tettünk meg a rendszerváltás óta!-----mi kis emberek __lefelé a lejtőn...
Én azt hittem már régen, amikor még kicsik voltak a gyerekeim, hogy nem lehet már rosszabb, nincs már lentebb,_-hát most már tudom azt is, hogy van.
Mégis bízom.Miben?Abban, hogy sikerül ez a földhöz ragadt álom.
Dolgozhatok, dolgozni fogok.
Hiszem.
Hinni akarom, és tenni akarok érte.
Nos, mi lesz ennek a vége?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése